A Felelősség Karneol Lángjai

Hajnal volt. A szoba félhomályában a gyertya pislákolt, fénye táncot járt a falon. Tekintetem a kezeimre szegeződött. Annyi mindent alkottak, építettek, simogattak – és romboltak is. Oly sokszor mutogattam másokra, a körülményekre, a sorsra, mint egy ügyes bűvész a kalapjából húzza elő a nyulat. Könnyebb volt a kifogásokat sorolni, mint szembenézni a saját részemmel.

Az asztrológus, akit meglátogattam, azt mondta, a Szaturnusz éppen kvadrátban áll a Napommal, a karmikus leckék időszaka ez. De nem a bolygók mozgatják a kezünket, csak tükröt tartanak elénk. A valóság az, hogy minden egyes döntésemmel én formáltam a saját valóságomat. Minden szó, minden tett, minden gondolat, mint egy mag, el lett vetve és most aratom a termését.

A felelősség nem teher, hanem erő. A felismerés pillanata, hogy a saját életed karmestere te magad vagy. Lehetnek váratlan dallamok, elhangolódások, de a te kezedben van a karmesteri pálca. Most először nem a félelem, hanem a remény ébredt fel bennem. Mert ha én hoztam létre a jelenlegi helyzetet, akkor én is megváltoztathatom. Elég, ha elkezdem a megfelelő magokat vetni. A szeretet, a megbocsátás, a hála magjait. És vállalom a felelősséget azért, hogy gondozzam őket, amíg szárba nem szökkennek.