A Felhők közé Rejtett Gyökerek

Sokszor hisszük, hogy a lélek olyan, mint egy éteri pillangó, könnyű és szabadon szárnyaló, melynek egyetlen vágya a felfelé törekvés, a fény felé. Pedig a lélek ennél sokkal több: egy ősi fa, melynek ágai a csillagokba nyúlnak, de gyökerei mélyen a földbe kapaszkodnak. Elfelejtjük, hogy a magasságainkhoz, a szellemi szárnyalásunkhoz elengedhetetlen a mélység is, a gyökerek ereje, mely táplál, megtart és összeköt minket mindazzal, ami láthatatlan, mégis valóságos. Félünk a gyökerektől, attól, hogy lelassítanak, lekötnek, a földhöz láncolnak. Pedig a gyökerek nem béklyók, hanem éltető vezetékek. Ők a múltunk, a felmenőink bölcsessége, a megszerzett tapasztalataink, a ránk hagyott energiák. Ők azok a rejtett szálak, melyek összekötnek bennünket a kollektív tudat mélységeivel, azokkal a tanulságokkal, melyeket generációk óta örökítünk át. Ha elvágjuk ezeket a gyökereket, ha megtagadjuk a földhöz tartozásunkat, hiába törekszünk a magasba, törékennyé válunk, egy szélfútta levéllé, melynek nincs ereje megkapaszkodni. Az asztrológiában a Hold és a 4. ház is a gyökerekről, az otthonról, a belső biztonságról mesél. Arról, hogy a legmélyebb énünk elfogadása, a származásunk tisztelete nélkül sosem találhatjuk meg az igazi békét. Engedd, hogy gyökereid mélyre hatoljanak. Ne félj a földtől, a sötétségtől, attól, ami elrejtve van a felszín alatt. Mert pont ott, a felhők közé rejtett, láthatatlan gyökerekben rejlik az igazi erő, a stabilitás és a bölcsesség forrása, ami lehetővé teszi, hogy a legmagasabb ágaid is stabilan álljanak, és elérjék a napot. Ne feledd, a fa nem azért magas, mert megtagadja a földet