A Félreértés Ónix Falai

A Félreértés Ónix Falai magasak és sötétek, hűvös árnyékukban a szavak eltorzulnak, az érzelmek visszhangtalanul halnak el. Mintha egy mély, néma erdőbe tévedtünk volna, ahol a saját lépteink zaja is fenyegetővé válik. Látom, ahogy a szeretet szikrái, melyek egykor a szívünk mélyén lobogtak, most a félelem és a bizonytalanság szelében pislákolnak, erőtlenül.

Emlékszem egy régi történetre, egy asztrológusról, aki a csillagokból olvasott sorsokat. Azt mondta, a kommunikáció bolygója, Merkúr, időnként retrográdba fordul. Ilyenkor a szavak akadoznak, az üzenetek elvesznek a térben, és a félreértések szaporodnak, mint a gomba eső után. De azt is mondta, ez nem átok, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy lassítsunk, hogy mélyebben figyeljünk, hogy a szavak mögé lássunk. Hogy ne csak halljuk, hanem értsük is a másik ember szívét.

Én is ezt teszem most. Leülök az Ónix Falak tövébe, és csendben várok. Figyelek a szívem dobogására, és próbálom meghallani a másik szívének rezdüléseit is. Tudom, hogy a falak nem örökkévalóak. Lehet, hogy lassan, de biztosan, a szeretet és a megértés apró cseppjei idővel átjárják az ónixot, és utat nyitnak a fénynek. Mert a valódi kapcsolat nem a tökéletes kommunikációban rejlik, hanem a szándékban, hogy megpróbáljuk megérteni a másikat, még akkor is, ha a szavak eltorzulnak, és a falak magasra nőnek.