A Felszínesség Ólom Szürke Tükre

Valahányszor a Felszínesség ólomszürke tükrébe nézek, látom a világ torz tükörképét. Látom, ahogy az emberek ítélkeznek egyetlen pillantás, egyetlen szó alapján. Látom, ahogy a látszat fontosabbá válik a valóságnál, a külsőség elnyomja a belsőt. És érzem, ahogy ez a tükör engem is foglyul ejt, csábít, hogy én is a könnyebb utat válasszam, a gyors ítéleteket, a sekélyes kapcsolatokat. Pedig mélyen belül tudom, hogy az igazi kincs nem a ragyogásban, hanem a lélek mélyén rejlik. Tudom, hogy a valódi kapcsolatok a sebezhetőségben, a megosztásban, a türelemben születnek. Ahogy a nap áttöri a felhőket, úgy kell nekünk is áttörni a Felszínesség ólom páncélját, hogy meglássuk egymásban az igazi, tiszta lényeget. Mert a felszín csalóka, de a szív sosem hazudik.