A Feltétel Nélküliség Borostyán Pillangója

A kertben ülök, a napfény aranyló pora belepi a leveleket. Figyelem a pillangót, ahogy virágról virágra száll, nem válogatva, nem ítélve, egyszerűen csak elfogadja mindegyik nektárját. Eszembe jut, milyen nehezen megy ez nekem. Mennyi feltételt szabok magamnak, a szeretteimnek, az Univerzumnak. "Akkor leszek boldog, ha...", "Csak akkor fogadom el, ha...", "Ha szeret, akkor ezt és ezt teszi..." A pillangó nem szab feltételeket. Egyszerűen csak létezik, és élvezi a virágok sokszínűségét. Mintha a feltétel nélküliség lenne a természet igazi nyelve, az elfogadás maga a létezés lényege. Vajon miért ragaszkodunk annyira a saját, szűkös elképzeléseinkhez? Miért félünk attól, hogy feltétel nélkül adjunk és fogadjunk el? Talán mert azt hisszük, elveszítjük a kontrollt. Pedig a feltétel nélküliség nem gyengeség, hanem erő. A szabadság borostyán szárnya, ami a valódi szeretet mezejére repít.