A Figyelem Aranyló Pillanatai

Oly sokszor elvész a lélek a tennivalók tengerében, a külső zajokban. Hisszük, hogy a megoldások valahol máshol rejlenek, a következő feladatban, a jövőben, valaki másban. Pedig a valódi kulcs a jelen pillanat aranyló szilánkjainak gyűjtögetésében rejlik. Emlékszem, ahogy nagymamám ült a kertben, és egyszerűen csak figyelte a méheket a virágokon. Nem sietett sehova, nem gondolt semmire, csak volt. Azt mondta, "Lányom, a boldogság nem egy elérhető cél, hanem egy állapot, amit a figyelem táplál." Évekig nem értettem, de most, mikor a rohanás szürke köde néha beborítja a napjaimat, újra hallom a szavait. A figyelem nem passzív várakozás, hanem aktív választás. Választás arra, hogy észrevegyük a napfényt a bőrünkön, a madarak énekét, egy mosolyt egy idegentől. Ezek a pillanatok, a jelen apró csodái táplálják a lelket, és vezetnek rá, hogy minden, amire valójában szükségünk van, már itt van. Csak meg kell tanulnunk figyelni.