A Figyelem Elillanó Pillangószárnya

Észrevetted már, milyen könnyen elkalandozik a figyelmünk? Mint egy pillangó, amely virágról virágra száll, sosem időzve igazán sehol. Egyik gondolat fut a másik után, egyik érzés a másikat váltja, s mire feleszmélünk, a jelen pillanat már rég tovatűnt.

Egy öreg remete élt a hegytetőn, akit a figyelem mesterének tartottak. Az emberek messziről jöttek, hogy tőle tanuljanak. Egyszer egy fiatalember érkezett, tele türelmetlenséggel. "Mester, hogyan lehetek figyelmes? Minden eltereli a figyelmemet!" - kérdezte. A remete nem szólt semmit, csak egy csészét nyújtott a fiatalembernek, és elkezdte teával tölteni. A tea hamarosan túlcsordult. "Látod?" - kérdezte a remete. "Ha a csésze tele van, nem tudsz több teát önteni bele. Ugyanígy van a figyelmeddel is. Ha az elméd tele van gondolatokkal, félelmekkel, vágyakkal, nem tudsz figyelni a jelenre."

A remete ezután a kertbe vezette a fiatalembert. "Figyeld a pillangót!" - mondta. A fiatalember erőltette a figyelmét, de a pillangó elrepült. "Látod?" - mondta a remete. "Ha görcsösen akarsz figyelni, elriasztod a pillangót. A figyelem nem kényszer, hanem meghívás."

A remete azt tanította, hogy a figyelem nem más, mint a szeretet egy formája. Amikor figyelünk valamire, szeretetteljesen elfogadjuk azt, ami van. Nem ítélkezünk, nem akarunk változtatni rajta, csak egyszerűen jelen vagyunk vele. És ahogy egyre többet gyakoroljuk ezt a szeretetet, a figyelmünk szilárdabbá válik, mint egy hegy, és könnyedebbé, mint egy pillangószárny. Megtanulunk jelen lenni a saját életünkben, minden apró csodájával együtt.