A Figyelem Fluorit Fénycsövei

Hajlamosak vagyunk a külvilág zajában elveszíteni a belső csendet, azt a finom rezgést, ami összeköt minket a forrással. Figyelmünk, mint egy fénysugár, cikázik a napi teendők, a mások véleménye és a saját elvárásaink között. Pedig a valódi változás, a valódi megértés abban a pillanatban születik meg, amikor a figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Amikor csendben ülünk, és egyszerűen csak *vagyunk*. Amikor engedjük, hogy a gondolatok jöjjenek-menjenek, anélkül, hogy belekapaszkodnánk.

Egy idős mester a tanítványait egy csendes tó partjára vitte. "Nézzétek a vizet," mondta. "Ha zavaros, nem láthatjátok a mélyét. De ha megnyugszik, a legapróbb részlet is láthatóvá válik." Pontosan így van ez a tudatunkkal is. A zavarodottság, a félelem, a harag mind-mind felkavarják a belső tavunkat, és elfedik a bennünk rejlő igazságot.

A figyelem a kulcs. A figyelmünkkel választhatjuk meg, hogy mire fókuszálunk. Választhatjuk, hogy a félelmeinkre figyelünk, vagy a szeretetre. Választhatjuk, hogy a hiányra figyelünk, vagy a bőségre. Ahol a figyelmünk van, ott van az energiánk is. És ahol az energiánk van, ott teremtünk.

Engedjük meg magunknak, hogy néha csak legyünk. Vegyünk egy mély levegőt, és figyeljük meg, ahogy a levegő ki-be áramlik a testünkben. Figyeljük meg a testünk érzéseit, a szívünk dobbanásait. Ebben a csendben, ebben a jelenlétben találjuk meg a valódi önmagunkat, és a választ minden kérdésünkre. A figyelem a mi fluorit fénycsövünk, ami beragyogja a lelkünk sötét zugait.