A Figyelem Karneol Lángjai

Oly sokszor hagyjuk, hogy gondolataink elkalandozzanak, mint kóbor kutyák a város zajában. Fejünkben zsong a tennivalók listája, a múlt emlékei, a jövő félelmei – s a jelen, ez a szent pillanat, elillan, mint a dér a reggeli napfényben. És hol marad a lélek ebben a mindent elborító zajban? Elrejtőzik, csendben, várva a figyelmünkre.

A minap egy öreg tölgyfa alatt ültem, próbáltam meditálni. Már öt perce zártam be a szemem, de a gondolataim csak nem akartak csendesedni. Ekkor egy apró hangot hallottam: "Nézz rám!" Kinyitottam a szemem és egy parányi hangyát láttam, amint épp egy hatalmas, vörös karneol kavicsra mászik fel. Figyeltem, ahogy apró lábai kapaszkodnak a sima felületen, ahogy a napfény megcsillan a kavicson, ahogy a hangya minden erejével küzd a csúcs felé. Abban a pillanatban megértettem. Nem a csend erőltetésében rejlik a megoldás, hanem a figyelem fókuszálásában. A hangya kitartása, a karneol kavics vörös lángja, a napfény melegsége – mind, mind a jelenben léteztek, s engem is visszahúztak oda.

Azóta, ha érzem, hogy a gondolataim elszabadulnak, keresek valamit, amire teljes figyelmemet fordíthatom. Egy falevél erezetét, egy macska dorombolását, egy csésze tea illatát. Mert a figyelem a lélek tápláléka, a karneol lángja, ami elűzi a sötétséget és megvilágítja a belső világunkat. Próbáld ki te is! Találd meg a saját karneol kavicsodat a mai napban.