A Figyelem Pillangószárnyú Érintése

Érzékeled a pillangót? Nem a szárnyait csodálom, nem a színeinek táncát. Azt keresem, ahogy a virágra száll, a súlytalanságot, a figyelmet, ami nem birtokolni akar, hanem érezni. Mi emberek, ha szeretünk, ha akarunk valamit, hajlamosak vagyunk megragadni. Összeszorítjuk a kezünkben a pillangót, pedig épp az a lényeg, hogy hadd repüljön, hadd szívja a nektárt, hadd élje meg önmagát. A figyelem az a pillangószárnyú érintés, ami megadja a teret. Látni, hallani a másikat anélkül, hogy elvárásaink súlyával terhelnénk. Engedni, hogy kibontakozzon, és gyönyörködni a szépségében. Ez nem passzivitás. Ez a szeretet legmélyebb formája. Az a fajta szeretet, ami nem önmagát keresi a másikban, hanem a másikban önmagát találja meg. A kapcsolatok szentélyében a figyelem gyertyája világít. Vigyázz rá, hogy a szél ne fújja el, és tápláld a csend olajával.