A Figyelem Rózsakvarc Pillangói

Volt egyszer egy idős kertész, aki egész életét rózsákkal töltötte. Tökéletes virágokat nevelt, gyönyörű színekben és formákban. Azonban, valahogy sosem tudta igazán megélni a szépségüket. Mindig csak a következő rózsára koncentrált, a következő versenyre, a következő elismerésre. Észre sem vette, hogy a pillangók ott táncolnak körülötte, a szirmok érintése lágy, a méhek zümmögése édes dallam. Egy nap, egy kislány sétált be a kertjébe. Nem a rózsákat kereste, hanem a pillangókat. A kertész megvetően nézett rá, hiszen ő a rózsákra fordította minden figyelmét. A kislány azonban csak mosolygott, leült egy rózsabokor mellé és csendben figyelni kezdett. A kertész, bár bosszantotta a lány jelenléte, nem tudta levenni róla a szemét. És akkor, mintha a szeme kinyílt volna, meglátta a pillangókat. Nem egyet, nem kettőt, hanem számtalan apró, rózsakvarc színű pillangót, amint a rózsák nektárjából táplálkoznak. Megértette, hogy a valódi szépség nem a tökéletességben rejlik, hanem az apró, múlandó pillanatokban, amiket a figyelmével ajándékoz meg. Azóta a kertész nem a tökéletes rózsát kereste, hanem a pillangókat, és a kertje megtelt élettel, örömmel és valódi, szívből jövő szépséggel. Mert a figyelem, akár a napfény, élteti és ragyogóvá teszi mindazt, amire ráirányul.