A Figyelem Smaragd Fókuszpontja

Oly sokszor eltévedünk a zajban. A külső zajban, ami elnyomja a szívünk suttogását, és a belső zajban, ami a gondolataink véget nem érő láncolata. Pedig minden válasz ott van bent, csak éppen nem figyelünk. Egy öreg kertész egyszer azt mondta nekem, hogy a legritkább orchideák is csak akkor virágoznak ki, ha a kertész képes teljes figyelmével rájuk hangolódni. Nem elég öntözni és tápoldatozni őket, érezni kell a lelküket, megérteni a rezdüléseiket.

Ugyanez igaz ránk is. A bennünk rejlő potenciál, a valódi önvalónk, olyan, mint egy ritka orchidea. Szüksége van a Figyelem Smaragd Fókuszpontjára ahhoz, hogy kibontakozzon. Ez a figyelem nem más, mint a jelenlét művészete. Amikor képesek vagyunk megállni egy pillanatra, elcsendesíteni a belső zajt, és egyszerűen csak figyelni, akkor megnyílik egy kapu a bölcsességhez. Figyelni a lélegzetünkre, a testünk érzeteire, a gondolataink hullámzására anélkül, hogy ítélkeznénk felettük. Figyelni a másik ember szemébe, valódi érdeklődéssel, anélkül, hogy közben a válaszunkat fogalmaznánk.

Ez a figyelem nem passzív szemlélődés, hanem aktív kapcsolódás. Kapcsolódás önmagunkhoz, a másik emberhez, a világhoz. Amikor így figyelünk, akkor ahelyett, hogy elítélnénk vagy megváltoztatnánk a dolgokat, elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. És ebben az elfogadásban találjuk meg a békét, a harmóniát és a valódi növekedést. Ahogyan a kertész türelmesen várja az orchidea virágzását, úgy mi is türelemmel és szeretettel fordítsuk figyelmünket önmagunk felé. Engedjük, hogy a lelkünk kibontakozzon, és megmutassa a benne rejlő gyönyörűséget.