A Figyelem Tigrisszem Lángjai

A figyelmünk, mint a tigrisszem köve, gyönyörű, de ha nem vigyázunk, elszunnyad. Hányszor éljük meg, hogy a jelen pillanat elillan, miközben a múlt árnyai vagy a jövő délibábjai felé fordítjuk a tekintetünket? Egyik nap a parkban sétáltam. A madarak énekeltek, a szellő lágyan borzolta a leveleket, de én csak a fejemben kavargó gondolatokkal foglalkoztam. Aggódtam a holnapi megbeszélés miatt, felidéztem egy régi sérelmet. Aztán megbotlottam egy gyökérben. Pillanatnyi fájdalom, de ami fontosabb: a figyelem visszatért. Megéreztem a talajt a lábam alatt, meghallottam a madarak csicsergését, megéreztem a nap melegét az arcomon. Ebben a rövid, fájdalmas pillanatban ébredtem rá, hogy mennyi szépséget szalasztok el azzal, hogy nem vagyok jelen. A figyelmünk lángja az, ami megvilágítja az életünk útját. Tápláljuk ezt a lángot tudatossággal, lélegzettel, a pillanat apró csodáinak értékelésével. Ne engedjük, hogy a gondolatok szele eloltsa.