A Gyökértelen Jelen Láncszemei

Üdvözöllek újra Léleknapló olvasó! Ma egy olyan jelenségről írnék, ami talán mindannyiunk életében felbukkan néha, de kevesen ismerik fel valódi arcát: a gyökértelen jelenről. Arról az érzésről, amikor a pillanat, melyben épp vagyunk, súlytalan, üres, mintha egy szálon lebegne a semmiben, múlt és jövő nélkül. Mintha a lélek gyökerei nem kapaszkodnának bele sem a tegnap tanulságaiba, sem a holnap reményeibe.

Ez az állapot nem a szellemi szabadság, nem a múlandóság elfogadása. Inkább egyfajta lelki amnézia, egy önkéntelen elszakadás az idő folyójától. Amikor a történtekből nem szűrjük le a bölcsességet, amikor a hibáinkat nem tekintjük fejlődési lehetőségnek, hanem csupán elfelejtendő, kellemetlen momentumoknak. És amikor a jövőt sem látjuk, csak a következő lépést, a következő kényszerű mozdulatot, anélkül, hogy annak tágabb értelmét, célját felfognánk.

A gyökértelen jelen láncszemei aprók és könnyűek, de ha túl sok fűződik össze belőlük, egyre nehezebb lesz az egész, és elkezdi lehúzni a lelket. Elvész az iránytű, a belső navigációs rendszer, ami segít eligazodni a sors útvesztőjében. Asztrológiai szempontból ez lehet egy erős Neptunusz hatás, ami elmoshatja a határokat, vagy egy túlzottan hangsúlyos Ikrek energia, ami szétforgácsolja a figyelmet a felszínes élmények között, ahelyett, hogy a mélyebb összefüggéseket keresné.

Ez a gyökértelen állapot nem hoz békét. Hamis nyugalmat teremt, mely alatt valójában egy szüntelen bizonytalanság és céltalanság húzódik. Mint egy levél, mely elszakad a fától és sodródik a széllel, anélkül, hogy tudná, hová tart, és honnan jött. A valódi szabadság nem a gyökértelenségben rejlik, hanem abban, hogy a gyökereink mélyen kapaszkodnak a föld