A Gyöngyházfényű Emlékek Rezdülései

Léleknaplóm új lapjain ma az emlékek, e finom, mégis hatalmas energiák tánca foglalkoztat. Olyanok ők, mint a gyöngyházfényű kagyló belsejében rejlő csodák: mindegyik egyedi, mindegyik magában hordozza a teremtés titkát, a benne rejlő élet esszenciáját. Nem csupán elraktározott adatok halmaza a múltunk, sokkal inkább egy élő, lélegző entitás, amely folyamatosan formálódik, és rajtunk keresztül manifesztálódik.

Mennyi energiát pazarolunk el arra, hogy ragaszkodunk bizonyos emlékekhez, vagy éppen elmenekülünk másoktól! Néha a múlt fogságában élünk, újra és újra lejátszva ugyanazt a forgatókönyvet, miközben a jelen pillanat, az élet valódi kincse elsuhan mellettünk. Máskor pedig szándékosan zárjuk le a szívünket bizonyos élmények előtt, mert fájdalmasnak, terhesnek érezzük őket. Pedig minden emlék, legyen az édes vagy keserű, a fejlődésünk része, egy-egy drágakő a lelkünk mozaikjában.

Figyeljük meg, hogyan rezonálnak bennünk az emlékek! Van, amelyik hívogató, meleg érzést ébreszt, mint a nyári napfény. Van, amelyik szúrós, mint a tüskékkel teli rózsa, és van, amelyik hűvös, mint a téli szél. De mindegyik üzenetet hordoz. Ha megtanulunk figyelni ezekre az üzenetekre, és nem csupán érzelmileg reagálni rájuk, hanem bölcsen megfigyelni őket, akkor az emlékek nem béklyók többé, hanem hidak. Hidak önmagunkhoz, a múltunkhoz, és a jövőnkhöz.

Minden csillagjegy másképp viszonyul az emlékeihez. A Rák például mélyen ragaszkodik hozzájuk, gondosan őrzi őket, mint egy kincsesládát. A Nyilas könnyedebben veszi a dolgokat, a jövő felé tekint. De bármilyen is a csillagképünk, az emlékekkel való tudatos munka mindannyiunk számára kulcsfontosság