A Gyönyör Szerafinit Szárnyalása

Léleknapló bejegyzésemben ma egy olyan témához fordulok, ami sokszor tabu, vagy csak suttogva emlegetjük, pedig a legősibb, legtisztább energiák egyike: a gyönyör. Nem csak a testi, hanem a lelki, a szellemi gyönyör, mely áthatja lényünket, amikor egységben érezzük magunkat a Teremtéssel. Gondolkodtál már azon, hogy a pillanat, amikor elmerülsz egy zeneműben, a naplemente színeiben, vagy egy mély beszélgetésben, az is a gyönyör egy formája? Ez a Szerafinit szárnyalása, mely finom rezgésével megnyitja a szívcsakra kapuit, és lehetővé teszi, hogy befogadjuk a végtelen öröm energiáját.

Sokszor félünk ettől az érzéstől, mert azt hisszük, a gyönyör múlandó, vagy valamilyen bűntudat tapad hozzá. Pedig a gyönyör a lélek tápláléka, a teremtőerő megnyilvánulása bennünk. Amikor engedjük, hogy átjárjon, akkor válunk képessé a valódi manifesztációra, az igazi alkotásra. Egy pillanatra se feledjük, hogy az élet maga is egy csodálatos ajándék, telis-tele apró és nagy gyönyörökkel, melyek ránk várnak, hogy felfedezzük őket. Érezd a napfény simogatását, a szél játékát a hajadban, egy finom étel ízét – mindezek a gyönyör apró szikrái, melyek ha összegyűlnek, ragyogó tűzzé válnak bennünk. Merj gyönyörködni! Merj érezni! Mert amikor a Szerafinit szárnyalásának engedünk, akkor lépünk be a lélek valódi templomába, ahol minden lehetséges, és minden tiszta, határtalan szeretet. Ez az a pillanat, amikor az Egység rezgése szétárad bennünk, és ráébredünk, hogy mi magunk is a Teremtés gyönyörű megnyilvánulásai vagyunk.