A Hála Ametiszt Szívverése

Néha, a mindennapok szürke fátylán át, elfelejtünk észrevenni azt a csodát, ami körülvesz minket. Pedig ott van, a legapróbb dolgokban is: a reggeli napfényben, egy kedves szóban, egy virág illatában. Emlékszem, egy nehéz időszakban, amikor úgy éreztem, minden ellenem fordult, egy régi barátom azt mondta: "Keress három dolgot minden napban, amiért hálás lehetsz." Eleinte értetlenül álltam előtte. Mit keressek a sötétségben? Aztán elkezdtem. Az első nap nehezen ment, de aztán észrevettem a madarak énekét az ablakom alatt, a forró tea ízét, ami felmelegített, és egy mosolyt egy idegentől az utcán. Ahogy telt az idő, egyre könnyebben ment. A hála egyre mélyebbre ivódott a szívembe, mint egy lágy, ametiszt színű fény. Megértettem, hogy a hála nem a tökéletes élet feltételezése, hanem a meglévő szépség észrevétele, még a hiányban is. Mintha a Jupiter áldása szállt volna rám, és a negatív gondolatok helyét a bőség érzése vette át. Ez lett az én egyszerű, mégis mélyreható spirituális gyakorlatom. Ma is minden nap megállok egy pillanatra, és hálát adok. A hála ugyanis nem csupán egy érzés, hanem egy választás, egy út a béke és a boldogság felé.