A Hála Borvörös Nektárja

Olykor a mindennapok szürkesége rátelepszik a lelkünkre, mint a sűrű köd. Elfelejtjük a napsugarat, pedig ott van, csak épp nem látjuk a felhők mögött. Pedig a hála, ez a borvörös nektár, képes feloszlatni a legmakacsabb ködöt is. Nem kell hozzá semmi különleges, csak egy pillanatnyi megállás, egy lélegzetvételnyi csend, és a szívünkbe pillantás. Ott találjuk a rengeteg apró ajándékot, amiket észre sem veszünk rohanás közben. A madarak énekét, a friss levegő illatát, egy mosolyt egy idegentől, egy forró teát egy hideg napon. Ezek a parányi csodák táplálják a lelkünket, és erőt adnak a nehézségek leküzdéséhez. Ne várjuk meg a nagy, földrengető eseményeket, hogy hálásak legyünk. A hála nem feltételekhez kötött. Virágozzunk benne minden nap, és meglátjuk, ahogy a szívünk megtelik fénnyel, és a világ is szebbnek tűnik körülöttünk. Mintha egy láthatatlan kelyhet töltenénk színültig, minden egyes nap, és kínálnánk belőle a világnak. Mert a hála nem csak nekünk ad, hanem másoknak is.