A Hála Krizopráz Virágoskertje

Oly sokszor tévedünk el a vágyaink útvesztőjében, miközben lábunk alatt ott virágzik a hála krizopráz virágoskertje. Egy öreg kertész mesélte egyszer, miközben a naplementében a rózsáit gondozta: "Fiam, a boldogság nem egy messzi hegycsúcs, amit meg kell hódítani, hanem egy apró virág, amit naponta locsolni kell." Értettem szavait, de igazán csak akkor fogtam fel, amikor a sors egy nehéz időszakban rákényszerített, hogy lelassítsak. Megbetegedtem, és hirtelen minden, amit természetesnek vettem – az egészségem, a munkám, a barátaim – elvesztette magától értetődő jellegét. Akkor pillantottam meg a virágokat. Észrevettem a napfényt az ablakomon, a szeretteim gondoskodását, a testem apró, de annál csodálatosabb működését. Elkezdtem hálás lenni minden egyes lélegzetvételért. A krizopráz, a szívzöld kő, a hála köve, lassan átjárta a lelkem. A fájdalom nem szűnt meg, de átalakult. Nem teher volt többé, hanem egy emlékeztető, hogy meglássam a szépet a pillanatban, a jót a nehézségben. Most már tudom, a hála nem csupán egy érzés, hanem egy választás. Egy kert, amit naponta gondozni kell, hogy a lélek táplálékhoz jusson és virágba boruljon.