A Hálátlan Csend Pillangóinak Üzenete

Van úgy, hogy a hála szárnya nem rebben fel, és a csend völgyében csak az elvárások sűrű erdeje zúg. Pedig a szív mélyén ott pihen a hála apró magja, csak éppen megfeledkezünk róla, elnyomják a mindennapok zajai, a soha el nem érhető teljesség illúziója. Néha úgy érezzük, a világ adósa nekünk, és a láthatatlan ajándékok felett elsiklunk, mint a rohanó folyó a kavicsok felett. Aztán eljön egy pillanat, amikor a Lélek suttogása áttör a zajon, és egy finom, láthatatlan kéz megérinti a homlokunkat. Ekkor ráébredünk, hogy a levegő, amit belélegzünk, a Nap fénye, ami bőrünket simogatja, a pillangó, ami átrebben az utunkon – mind-mind csendes üzenetek. A hála nem egy nagy, grandiózus érzés, hanem a csendes pillanatok észrevétele, a láthatatlan szálak felismerése, amelyek összekötnek minket mindennel. Ahogy a Hold az éjszakában csendesen ragyog, anélkül, hogy viszonzást várna, úgy a hála is egy belső fény, ami önmagáért létezik. Amikor hagyni merjük, hogy ez a fény felgyúljon bennünk, akkor a csend is megtelik dallammal, és a hála pillangói körbejárják a szívünket, felébresztve a feledés homályából a Lélek valódi hangját. Nem kell messzire mennünk, elég, ha megállunk egy pillanatra, és hallgatunk. Vajon milyen üzenetet hoznak a hála csendes pillangói ma számodra?