A Hamis Biztonság Szürke Köpenye

Ma a hamis biztonság szürke köpenyéről írok, arról a láthatatlan, mégis oly nehéz ruhadarabról, amit sokszor önként húzunk magunkra. Amikor a változás szele fújdogál, és a szív mélyén érezzük, hogy ideje lenne elengedni valamit, ami már nem szolgál bennünket, akkor ez a köpeny kínálkozik menedéknek. Pedig nem igazi menedék, csak egy illúzió.

Emlékszem egy idős fára, melynek gyökerei mélyen kapaszkodtak a földbe. Évszázadokig állt ott, tanúja volt számtalan napfelkeltének és viharnak. Egy nap hatalmas vihar közeledett. A fa tudta, hogy ez a vihar más, mint a többi. Érezte a változás energiáját, a szükséget, hogy megújuljon. Azonban a gyökerei annyira mélyen kapaszkodtak, annyira megszokta a stabilitást, hogy képtelen volt elengedni. Azt hitte, a biztos föld tartja meg. A vihar letarolta a gyökereit és kidöntötte az öreg fát.

Mi is sokszor így járunk. Kapaszkodunk a megszokottba, a biztosnak tűnőbe, mert félünk a változástól. Félünk az ismeretlentől. Pedig a valódi biztonság nem a külső körülményekben rejlik, hanem a belső erőnkben, a rugalmasságunkban, abban, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a változásokhoz. A szürke köpeny csak elrejti előlünk a lehetőségeket, a növekedés útját. Dobd le hát ezt a nehéz ruhadarabot, és merj beleállni a változás áramlatába! Engedd, hogy a szél sodorjon, és bízz abban, hogy a végén oda jutsz, ahová tartozol.