A Harag Jáspis Lávafolyamai

A harag, a legtöbbünk számára egy sötét, elkerülendő terület a lélek térképén. Pedig, mint minden érzés, a harag is egyfajta energia, egy üzenet. Nem az a kérdés, hogy érezzük-e, hanem az, hogy mit kezdünk vele. Képzeljük el a jáspist, a vulkánok mélyéről felszínre törő, vörös izzású lávát. Ez a kő hordozza a föld mélyének ősi erejét, a teremtés és a pusztítás kettősségét. A harag is ilyen. Ha elfojtjuk, megreked bennünk, mérgezővé válik, megkövesíti a szívünket. Ha viszont tudatosan figyeljük, megértjük, mire akar rávilágítani, akkor átalakíthatjuk. A harag gyakran a határaink megsértésének a jele. Azt súgja, "Elég! Itt a határ! Védelmezd magad!". Nem szabad a haraggal azonosulni, nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtunk, de elfojtani sem. Engedjük, hogy átfolyjon rajtunk, mint a láva a tájon, de irányítsuk a folyását. Égesse el a régi, már nem szolgáló mintákat, a félelmet, a sérelmeket. Hamvából pedig új élet sarjadhat. A harag a változás katalizátora lehet, a kiindulópontja annak, hogy erősebb, önazonosabb lényekké váljunk. Ne féljünk tőle, hanem tanuljunk meg bölcsen bánni vele.