A Harag Jáspis Vörös Lángjai

A harag... mily gyakran érezzük úgy, hogy valami rajtunk kívül álló erő kerített hatalmába, lángba borítva a lelkünket. Jáspis vörös lángok ezek, melyek eleinte védelmező pajzsnak tűnnek, ám hamar elkezdenek égetni, nem csak a célszemélyt, hanem önmagunkat is. Emlékszem, gyermekkoromban egy viharos nyári délután, amikor a kedvenc játékom összetört a testvérem keze által. A harag olyan hirtelen tört rám, mint egy villámcsapás. Kiabáltam, sírtam, vádaskodtam. Akkor még nem értettem, hogy a harag nem más, mint egy jelzőfény, mely egy mélyebb fájdalomra, egy sérelemre hívja fel a figyelmet. A harag nem az ellenség, hanem a küldönc. Megtanulni a lángokat tápláló tüzet azonosítani, az igazi feladat. Miért érezzük úgy, hogy igazságtalanság ért minket? Milyen régi sérelem visszhangzik a jelenben? A harag nem megoldás, csupán egy tükör, melyben megláthatjuk saját, gyógyításra váró részeinket. Engedd, hogy a jáspis vörös lángok elvezessenek a gyökerekhez, s ott találd meg a megbocsátás hűs vizét, mely eloltja a tüzet, s helyette a béke liliomvirágai nyílnak.