A Harag Karneol Lángjainak Játéka

A harag. Sokáig elkerültem, mintha valami fertőző betegség lenne, ami beszennyezheti a lelkemet. Azt hittem, a spirituális úton járónak mindig kedvesnek, türelmesnek, mosolygósnak kell lennie. De aztán rájöttem, hogy a harag is egy érzés, nem ellenség. Egyszer, egy poros úton sétálva láttam egy kisfiút, aki épp egy virágot tépett ki a földből. Nem akartam szólni, de valami belülről lökött. Óvatosan megkérdeztem, miért teszi. Azt felelte, a virág nem elég szép. Hirtelen elöntött a harag. Nem a fiú iránt, hanem az igazságtalanság iránt. Azért, mert a világ sokszor elhiteti velünk, hogy valami nem elég jó, nem elég szép, nem elég értékes. A karambol lángja felgyulladt bennem, de nem pusztított, hanem világított. Megmutatta, mi az, ami fontos nekem. És abban a pillanatban értettem meg, hogy a harag nem elnyomandó, hanem átalakítandó energia. Ha elfogadjuk, hogy a harag is hozzánk tartozik, akkor nem fog eluralkodni rajtunk. Hanem vezetni fog, megmutatja, miért érdemes kiállni. Mint a karambol, ami a föld mélyéből tör fel, forró, vibráló, tele élettel. A harag nem a sötétség, hanem a fény előszobája. Csak meg kell tanulnunk táncolni a lángjaival.