A Harag Méregzöld Sárkánya
A harag, ez a méregzöld sárkány, sokszor váratlanul csap le ránk. Nem jön bejelentkezve, hanem egy hirtelen pillanatban, egy sértés, egy igazságtalanság, egy csalódás hatására feltámad bennünk. Érezzük, ahogy forr a vérünk, ahogy a gondolataink sötétté válnak, és legszívesebben tűzzel-vassal pusztítanánk.
De mi van, ha ez a sárkány nem csupán egy ellenség? Mi van, ha valójában egy őrző, aki a saját, még gyógyítatlan sebeinket védi? Talán a harag akkor keletkezik, amikor valaki vagy valami megérint egy olyan fájdalompontot bennünk, amellyel még nem néztünk szembe. Amikor egy régi, elfeledettnek hitt trauma felszínre tör.
A harag nem jó vagy rossz, egyszerűen csak van. A kérdés az, hogy hogyan bánunk vele. Elengedjük-e, hogy láncra verve tomboljon bennünk és pusztítson mindent, ami az útjába kerül, vagy pedig megpróbáljuk megszelídíteni? A harag megszelídítése nem azt jelenti, hogy elnyomjuk, hanem azt, hogy megértjük az üzenetét. Hogy megvizsgáljuk, milyen régi sebet próbál feltépni. Ha elég bátrak vagyunk, talán rájövünk, hogy a sárkány tüzében égethetjük el a múltat, és tisztán, megerősödve léphetünk tovább. Mert a harag, bár ijesztőnek tűnik, lehet a gyógyulásunk kulcsa is. Egy jel, hogy valami a bensőnkben gyógyításra vár. Egy lehetőség a növekedésre.