A Harag Obszidián Sárkányai

A harag – egy izzó, perzselő tűz, mely a lélek legmélyebb bugyraiban szunnyad. Sokáig azt hittem, a harag valami elkerülendő, szégyenletes dolog, valami, ami beszennyezi a tiszta, spirituális énünket. Aztán egy nap, egy váratlan esemény lángra lobbantotta ezt a sárkányt bennem. Egy közeli barátom elárult, mélyen megbántott. Először csak forrt bennem a düh, aztán gyűlölet lett belőle, végül pedig egy mindent felemésztő harag. Próbáltam elnyomni, meditálni, pozitívan gondolkodni, de a sárkány csak erősebben tombolt.

Ekkor értettem meg, hogy a harag nem feltétlenül ellenség. Lehet egy tükör, mely megmutatja, hol sérültünk, hol lépték át a határainkat, hol kell kiállnunk magunkért. A harag energiája nem feltétlenül romboló. Ha megértjük, és bölcsen használjuk, erőforrássá válhat. Nem szabad hagyni, hogy a harag uralkodjon rajtunk, de el sem szabad nyomni. Meg kell tanulni lovagolni az obszián sárkányok hátán, irányítani a tüzüket, hogy az égetés helyett megtisztítsanak, hogy a pusztítás helyett új alapokat teremtsenek. Mert a harag is az élet része, egy lehetőség a növekedésre, a változásra, a tisztulásra. Csak rajtunk múlik, hogy mire használjuk a sárkánytüzet.