A Harag Obszidián Sárkányszeme

A harag. Egy sötét, izzó erő, mely a mélyben szunnyad. Sokáig azt hittem, legyőztem, eltemettem magamban, mint egy veszedelmes vadállatot. De a valóság az, hogy a harag nem elpusztítandó, hanem megértendő erő. Nem ellenség, hanem egy torz tükör, mely saját sebeinket, igazságtalanságainkat, beteljesületlen vágyainkat vetíti elénk.

Egy őszi estén, amikor a Skorpió jegy uralkodott az égen, felerősítve az érzelmeket, váratlanul feltört belőlem. Egy régi sérelem, egy elfeledettnek hitt fájdalom lángolt fel, és szavak, tettek, melyeket mélyen megbántam, kígyózva tekeredtek a nyelvemre. Akkor megértettem. A harag nem a másik ember ellen irányul, hanem önmagam ellen. Az ellen a részem ellen, mely nem tud megbocsátani, mely nem tud elengedni, mely nem tudja szeretni magát feltétel nélkül.

Az obszián, a vulkáni üveg, a harag köve, most nem elzárni, hanem átlátni segített. Megmutatta a sötétség mélyén rejlő fényt, a fájdalom mögötti gyógyulás lehetőségét. A harag nem a vég, hanem a kezdet. A kezdet, hogy szembenézzünk a démonainkkal, hogy meggyógyítsuk a sebeinket, hogy megtanuljunk megbocsátani magunknak és másoknak. A harag sárkányszeme, ha bölcsen nézünk bele, az önismeret mélyére vezet.