A Harag Rubinvörös Ködfátyola

A harag… sokan démonként tekintenek rá, elfojtandó, elítélendő energiaként. Pedig a harag is a lélek egyfajta jelzése, vészharangja. Nem önmagában rossz, hanem az, ahogyan kezeljük. Képzeljük el, hogy egy gyönyörű rubinvörös ködfátyol ereszkedik ránk. Eleinte melegít, biztonságot ad, mert elfed, véd a külvilág ingereitől. De ha nem figyelünk, a köd sűrűsödni kezd, elzárja a fényt, fojtogatni kezd. A harag, mint ez a rubinvörös köd, el akar takarni valamit: a sebezhetőségünket, a félelmeinket, a csalódottságunkat. Nem szabad elfojtanunk, mert akkor csak sűrűbb lesz a köd. Ehelyett meg kell vizsgálnunk, miért borított el minket. Mit akar elrejteni előlünk? Milyen fájdalom rejtőzik a mélyén? Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk a forrásával, a köd lassan eloszlik, és a rubinvörös fény átalakul éltető energiává. A harag így a változás katalizátora lehet, a motor, ami cselekvésre, gyógyulásra ösztönöz. Csak ne feledjük, a rubinvörös köd nem az ellenségünk, hanem a lélek segélykiáltása, amire figyelni kell, mielőtt teljesen elborítana minket.