A Harag Vörös Sárkányának Könnyei

A harag. Vörös sárkány, perzselő lehelettel, ami feléget mindent, ami utunkba kerül. Sokáig azt hittem, legyőzni kell, eltaposni, elfojtani a mélybe. Pedig a harag nem ellenség. Ő egy hírvivő. Egy sárkány, aki a tornyokból üvölt, jelezve, hogy valahol igazságtalanság történt. Valahol a határaimat átlépték. Valahol nem hallották meg a hangomat.

Egy régi történet jut eszembe. Egy szerzetes a hegytetőn meditált, mikor egy vad sárkány ereszkedett alá elé. A szerzetes nem menekült. Nem harcolt. Csak ült és figyelte a sárkányt. Ahogy a sárkány tüzet okádott, a szerzetes lágy mosollyal szemlélte. A sárkány egyre jobban dühödött, de a szerzetes nem mozdult. Végül a sárkány kifulladt, és könnyek gördültek le a vörös pikkelyein. A szerzetes ekkor felállt, odalépett a sárkányhoz, és letörölte a könnyeit. "Tudom, hogy fáj neked" - mondta. "Én is éreztem már ezt a fájdalmat."

A harag nem a cél. Ő az útjelző tábla. Ő a vörös lámpa, ami figyelmeztet, hogy valami nincs rendben. Ne öld meg a sárkányt. Hallgasd meg a könnyeit. Kérdezd meg, mit akar mondani. Mert a harag mögött mindig ott rejtőzik a fájdalom, a sértettség, a félelem. És ha elég bátor vagy ahhoz, hogy szembenézz vele, megláthatod a saját sebezhetőséged tükörképét a sárkány vörös szemében. Meglátod az emberséged.