A Hazugság Ónix Sötétje

A hazugság…Ónix sötétje borul ránk, mikor nem merjük megmutatni önmagunk valódi arcát. Nem feltétlenül a kimondott, szándékos félrevezetésre gondolok. Hanem arra a finom, önmagunk felé szőtt hálózatra, amellyel elfedjük gyengeségeinket, félelmeinket, vágyainkat. Mikor egy mosollyal takarjuk el a szívünk fájdalmát, mikor azt mondjuk, minden rendben, pedig belül tombol a vihar.

Egy öreg asztrológus mesélte egyszer, hogy a Skorpió jegyében születettek különösen hajlamosak erre. Nem a gonoszság vezérli őket, hanem a mély sebezhetőség, a vágy, hogy megvédjék a legbensőbb énjüket a külvilág ítéletétől. Ez a védekezés azonban egyre vastagabb páncéllá válik, elszigetelve őket a valódi intimitástól és önmaguktól.

Én magam is sokszor éreztem ezt a kísértést. Könnyebb volt eljátszani valaki mást, egy bátrabbat, okosabbat, elfogadottabbat. De minden egyes ilyen alkalommal egy darabkát vesztettem el önmagamból, és egyre nehezebbé vált a visszatalálás.

A kiút nem a tökéletesség színlelésében rejlik, hanem a sebezhetőség elfogadásában. Abban, hogy meg merjük mutatni a repedéseinket, a gyengeségeinket, mert éppen azok tesznek bennünket emberivé, egyedivé és szerethetővé. A hazugság ónix sötétjét csak a szívünk igazságának ragyogása oszlathatja el. Merjük hát beengedni a fényt!