A Hiány Cirkon Csillagképei

Van, amikor a szívünk olyan, mint egy éjszakai égbolt, amit elborítanak a felhők. Nem látjuk a csillagokat, csak a sötétséget érezzük. Ez a hiány, ez a tudat, hogy valami nincs, ami kellene. Nem feltétlenül egy konkrét személy vagy tárgy, hanem valami mélyebb, valami, ami a lelkünk teljességéhez hiányzik. Talán egy régmúlt álom beteljesülése, egy kimondatlan szó, egy elvesztett kapcsolat.

Észrevettem, hogy sokan a hiányt azonnal betölteni akarják. Új kapcsolatokkal, új tárgyakkal, új élményekkel. Mintha egy lyukas vödröt próbálnánk megtölteni, de a víz azonnal kifolyik. Mert a hiány nem egy űr, amit be kell tölteni, hanem egy jelzés. Egy jelzés arra, hogy merre kell fordulnunk, hogy megtaláljuk azt, ami valóban táplálja a lelkünket.

Néha a hiány a magunkkal való kapcsolódás hiánya. Elvesztettük a kapcsolatot a belső iránytűnkkel, és külső forrásokból próbáljuk megtalálni a válaszokat. Ilyenkor csendre, befelé fordulásra van szükség. Meg kell hallgatnunk a belső hangunkat, ami súgja, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy újra egésznek érezzük magunkat.

A hiány lehetőség is. Lehetőség arra, hogy új utakat fedezzünk fel magunkban és a világban. Lehetőség arra, hogy megbecsüljük azt, amink van, és hálásak legyünk érte. Lehetőség arra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat és a körülöttünk lévőket.

És ahogy az éjszakai égbolton is feltűnnek a csillagok a felhők mögül, úgy a hiány sötétségében is felsejlenek a remény cirkon csillagképei. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy a teljesség nem a hiány megszüntetése, hanem a hiány elfogadása és a belőle való tanulás.