A Hiány Holdkő Könnycseppjei

A hiány. Nem egyszerűen a birtoklás vágya, ami nincs. Annál sokkal mélyebb, szinte ősi érzés. Mintha a lelkünk egy darabja veszett volna el, egy soha be nem gyógyuló sebhely maradt volna utána. Néha egy régi dallam, egy illat, egy ismerős mosoly hozza elő ezt a fájdalmat.

Egy idős kertész mesélte egyszer, hogy a legszebb rózsáit azokon a töveken találta, amelyekről valaha levágott egy-egy ágat. "A növény, érzékelve a veszteséget, minden erejét arra fordítja, hogy pótolja a hiányt. Mélyebbre gyökerezik, erősebb hajtásokat nevel, és a végén sokkal szebb virágokkal ajándékoz meg."

Én sokáig nem értettem ezt. Azt hittem, a hiány csupán egy űr, amit be kell tölteni valamivel. De a kertész szavai elgondolkodtattak. Vajon a mi hiányaink is ösztönözhetnek bennünket a fejlődésre? Vajon nem éppen a veszteségeink tesznek minket azzá, akik vagyunk?

Most, mikor a Hold a Rák jegyében áll, a múlt emlékei erősebben törnek fel. Elengedek egy könnycseppet a hiány fájdalmára, de egyúttal megnyitom a szívem az új lehetőségek előtt. Mert talán éppen a hiány az, ami a legszebb virágokat hozza majd ki belőlem.