A Hiány Lila Akácvirág Függönye

A hiány. Nem egy sötét szakadék, nem a semmi üressége. Hanem egy lila akácvirág függöny, mely a kertünkben ringatózik, emlékeztetve arra, mi mindenre vágyunk, mi minden lehetne. Évekig néztem ezt a kertet, tele gyommal és elhanyagolt növényekkel. Éreztem, valami hiányzik, de nem tudtam megnevezni. Próbáltam betölteni új virágokkal, szobrokkal, kerti bútorokkal. De a hiány továbbra is ott bújkált a levegőben.

Egy nap, ahogy a Nap lenyugodott, és a lila akácok virágai különösen erősen illatoztak, rájöttem. Nem a tárgyak, nem a dolgok hiányoztak. Hanem az a mélyebb kapcsolat a kertemmel, a természettel, önmagammal. A hiány maga a lehetőség, a hívás, hogy mélyebbre ássunk. Hogy ne a külsőségekkel takarjuk el a bennünk lévő űrt, hanem belemerüljünk, és megtaláljuk a gyökereinket. Elkezdtem ásni. Nem csak a kertben, hanem a lelkemben is. Kitakarítottam a régi sebeket, a fájdalmas emlékeket, a megbánás gyomját. És ahogy tisztult a talaj, elkezdtek hajtani az új virágok. Nem tökéletesek, nem makulátlanok, de az enyémek. Az akácok pedig továbbra is ott függnek, emlékeztetve, hogy a hiány néha a legszebb kertész. Egy kertész, aki arra ösztönöz, hogy a belső kertünket gondozzuk.