A Hit Agyag Edényei

Az ember hajlamos a bizonyosságot kőbe vésni, pedig az élet egy folyó, mely új medreket váj. A hit, a remény, a szeretet – mind törékeny edények. Nem kőből vannak, hanem agyagból, melyet a tapasztalat és a lélek formál. Az agyag megrepedhet, ha túl forró a kemence, ha túl hideg a víz. De ha gondosan bánunk vele, táplálhatja a szomjas vándorokat.

Volt egy fazekas, aki gyönyörű edényeket készített. De egy napon egy balesetben elvesztette a látását. Azt hitték, soha többé nem fog tudni dolgozni. Ő azonban nem adta fel. Tapintással tanulta meg újra az agyagot formálni. Érezte az anyag textúráját, a benne rejlő lehetőségeket. Az edényei nem lettek tökéletesek, de tele voltak szeretettel és odaadással. Az emberek érezték ezt, és sorban álltak a portájánál, hogy tőle vegyenek edényeket. Mert rájöttek, hogy a tökéletlenségben rejlik a szépség, a törékenységben az erő. Az igazi hit nem a betonbiztonságban rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk újra és újra formálni az életünket, még akkor is, ha elveszítjük a látásunkat. Engedjük, hogy az agyag repedezzen, de ne törjön össze. Engedjük, hogy a tűz próbára tegyen, de ne égesse ki a lelkünket. Mert a hit agyagedényei tele vannak élettel, szeretettel és reménnyel. És ez az, ami igazán számít.