A Hit Agyag Palettája

A Művész ült a teraszon, a kezében egy darab vörös agyag. Nem volt szobrász, festő, vagy grafikus. Ő az Élet Művésze volt, aki nap mint nap formálta a valóságát. Az agyag az a Hit volt, amit gyerekkorában kapott, formátlan massza, tele lehetőségekkel. De most ridegnek, keménynek érezte.

A Nap égette a bőrét, mint a kétely maró savja. Az elmúlt hónapok sorozatos csalódásai, elvesztett barátságok, meghiúsult tervek - mind-mind a Hit agyagába égették magukat. Repedések keletkeztek, a színe is megfakult. Azt gondolta, talán sosem fogja tudni ebből az agyagból azt az alkotást létrehozni, amire vágyik.

Aztán a kezébe vette a vizet – a Szeretetet. Lágyan, türelmesen öntötte az agyagra. Elkezdte gyúrni, lassan, finoman. A vörös agyag engedett, a repedések halványultak. Érezte, ahogy a kezében lévő anyag meglágyul, újra formálhatóvá válik. Nem tudta még, mi lesz belőle, de a lényeg nem is ez volt. A lényeg az volt, hogy a Szeretet erejével, a Hit alapja újjáépíthető. Nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha az ő palettáján, a saját színeivel, a saját kezével formálja meg. Mert az igazi Művészet a folyamatban rejlik, abban a szívós munkában, amivel a tökéletlenből valami gyönyörűt alkotunk. Valami olyat, ami a miénk, ami a mi történetünket meséli el.