A Hit Agyagból Formált Madara

A hit, az a furcsa, kézzel foghatatlan erő, mely nem a bizonyítékok fényében virágzik, hanem épp a sötétségben. Emlékszem, kislányként édesapám mesélt egy agyagművesről, aki egy soha nem látott madarat akart megformálni. Nem volt előtte tervrajz, nem volt a kezében tökéletes sablon. Csak az agyag, a víz és a szíve mélyén szunnyadó, halvány kép. Napokon át gyúrta, formálta, simogatta az anyagot, néha szinte veszekedve vele, máskor pedig édes szavakkal biztatva. Voltak pillanatok, mikor majdnem feladta, mikor az agyag darabokra hullott a kezei között, mintha maga az anyag is ellenállt volna a lehetetlennek.

De az agyagműves nem adta fel. Hitt abban, hogy a kép, amit a lelke mélyén hordoz, képes valósággá válni. És végül, egy fáradt, őszi estén, megszületett a madár. Nem volt tökéletes, nem volt hibátlan. De ott állt, törékeny szárnyakkal és élettel teli szemekkel, a teremtője előtt. A hit formálta őt, az agyagba plántált remény keltette életre.

A hit ilyen. Nem egy kész válasz, nem egy garantált siker. Hanem egy agyagból formált madár, mely akkor is szárnyra kelhet, ha minden más azt súgja, hogy lehetetlen. Engedd, hogy a kezeid között formálódjon, ne félj a tökéletlenségtől, és ne add fel, ha az agyag darabokra hullik. Mert a hit, még a legsötétebb éjszakában is, képes életre hívni a remény madarát. Akkor is, ha a Vénusz retrográdba fordul.