A Hit Apatit Azúr Hídjai

A hit... oly sokszor halljuk, oly könnyedén ejtjük ki ezt a szót. De mi rejlik valójában mögötte? Nem a vakon való feltétel nélküli elfogadás, hanem a belső bizonyosság, a tudat, hogy valami nagyobb erő vezet minket, még akkor is, ha a sötétség látszik mindent elborítani. Mint egy Apatit kékjében rejlő azúr híd, ami átível a kétely szakadékán.

Emlékszem egy éjszakára, amikor a Hold épp a Skorpió jegyében tündökölt. Éreztem, ahogy a félelem és a bizonytalanság karmol a lelkemben. Egy fontos döntés előtt álltam, de nem láttam a helyes utat. A szívem tele volt kérdésekkel, a jövő pedig sötétnek tűnt. Ültem a csillagok alatt, és kétségbeesetten kerestem a választ. Akkor eszembe jutott egy régi történet, amit a nagymamám mesélt. Egy kislányról, aki eltévedt az erdőben, de a hitével végül megtalálta a kiutat. Nem azzal, hogy kétségbeesetten futkosott, hanem azzal, hogy megnyugodott, és bízott a belső iránytűjében.

Akkor megértettem, hogy a hit nem azt jelenti, hogy nem érezzük a félelmet, hanem azt, hogy a félelem ellenére is merünk lépni. Hogy bízunk az intuíciónkban, még akkor is, ha az észérvek mást sugallnak. A hit az a híd, ami átvezet minket a bizonytalanságon, a félelmen, a kétségeken. Az Apatit kékje emlékeztetett arra, hogy a bennem rejlő erő az, ami vezet, és hogy a válaszok mindig is bennem voltak. Csak meg kell tanulnom hallgatni a belső hangomra, és bízni abban, hogy minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell.