A Hit Újjászületésének Lila Pillangója

Életünk során sokszor érezzük, hogy elveszítjük a hitet. Nem feltétlenül Istenben, hanem magunkban, a jövőben, abban, hogy bármi jó is történhet még. A cinizmus szürke fátyla borul a szívünkre, és mindent kétségbe vonunk. Én is jártam így, a Skorpió jegyében születtem, és ha valamihez ragaszkodom, akkor az a kontroll. Amikor a dolgok kicsúsznak a kezeim közül, a hit elsőként repül el, mint egy madár a vihar elől.

Emlékszem egy idős kertészre, akitől egyszer virágokat vásároltam. Kérdeztem tőle, hogy bírja ezt a sok munkát, hiszen látszott rajta, hogy minden egyes növényért a végsőkig felelősséget érez. Azt mondta, hogy a hit az ő titkos összetevője. Nem a kemény munka az, ami életben tartja a növényeket, hanem az a feltétlen bizalom, hogy a magból előbb-utóbb virág lesz. Akkor is, ha a talaj kemény, az időjárás zord, és a csigák mindent le akarnak rágni.

Ez a kertész megtanított arra, hogy a hit nem egy állandó állapot, hanem egy folyamatos újjászületés. Ahogy a pillangó is újra meg újra kikel a bábból, úgy nekünk is minden nap meg kell találnunk a saját lila pillangónkat, a saját okunkat arra, hogy bízzunk abban, hogy a nehézségek ellenére is valami gyönyörű fog születni. Lehet, hogy épp a legnagyobb sötétségből pattan elő a legfényesebb csillag. Bízzunk ebben. Bízzunk a virágban, ami még csak mag.