A Holnap Fátylába Szőtt Ma

Vajon hányan élünk úgy, mintha a holnap egy biztos, kiszámítható táj lenne, ahová utazunk, és ahol minden a tegnapi tervek szerint vár ránk? Azt hisszük, kezünkben tarthatjuk az idő fonalát, szőhetjük azt kedvünk szerint, holott csupán a pillanatban rejlik a valódi teremtő erő. Emlékszem, egyszer egy idős bölcs mesélt arról, hogy minden egyes lélegzetvételünk egy apró, láthatatlan mag, melyet a jelen földjébe vetünk. Ha a holnapi termésen aggódunk, és elfelejtjük megöntözni a mait, akkor a jövőnk is csupán egy kiszáradt remény lesz.

Gyakran kapaszkodunk a múlt árnyaihoz vagy a jövő illúziójához, és közben elszalasztjuk a jelen ajándékait. Az asztrológia is arra tanít minket, hogy a tranzitok, a bolygók állása nem predesztináció, hanem tendenciák, energiák, melyekkel dolgozhatunk – de csakis a jelen pillanatában. A múltunk a gyökereink, a jövőnk pedig a kibontakozásunk, de a kettő közötti híd a *most*. Ha folyton a holnap miatt aggódunk, elfelejtjük, hogy a ma az egyetlen valóságos pont, ahol változtathatunk, ahol dönthetünk, ahol szeretetet adhatunk és elfogadhatunk. Engedd el a holnap fátylát borító aggodalmakat, és öleld át a jelent. A holnap úgyis abból a magból fakad, amit ma vetsz el – figyelmesen, szeretettel, békével. Ne kergesd a jövőt, hanem teremtsd meg a jelenben azt az állapotot, amit látni szeretnél benne. Hiszen a holnap csupán a ma visszhangja.