A Hovatartozás Éteri Gyökerei

Mindig is kerestem azt a helyet, ahová igazán tartozom. Nem egy várost, nem egy országot, hanem egy állapotot. Ahol a lélek otthon érzi magát. Évekig jártam a világot, barátkoztam, szerettem, dolgoztam, és valahol mindig éreztem egy apró, szívszorító hiányt. Mint egy elszakadt gyökér, ami még keresi a talajt, amiből táplálkozhat.

Aztán egy nap, egy eldugott hegyi kolostorban, egy idős szerzetes szavai világították meg a bennem lakozó sötétséget. "A hovatartozás nem egy külső hely, gyermekem, hanem egy belső állapot. Azt keresed kint, ami benned lakozik. A lélek a végtelenhez tartozik, a forráshoz, ahonnan ered."

Ekkor értettem meg. Nem kell nekem egy konkrét hely, egy ember, egy ideológia. Nekem a kapcsolatom kell önmagammal. A csend, a meditáció, a befelé figyelés. Ott találom meg a gyökereimet, ott táplálkozom a kozmikus energiából. A hovatartozás a jelenben gyökerezik, a tudatosságban, a szeretetben, ami belülről fakad. Azóta tudom, bárhol is legyek, ha a szívem csendes, és a lelkem nyitott, akkor otthon vagyok. Mindig is az voltam.