A Jelen Idő Borvörös Kelyhe

Oly sokszor futunk előre, vagy kapaszkodunk a múltba, mintha az élet valahol máshol történne, csak éppen itt és most nem. Pedig a jelen pillanat az egyetlen valóság, a borvörös kehely, melyet Isten kínál nekünk, tele nektárral és tanulsággal. Egyszer egy öreg remete élt a hegyek között. Sokan keresték fel bölcsességéért, de ő csak annyit mondott: "Élj a virággal, ahogy a virág él a nappal." Egy nap egy fiatalember érkezett hozzá, tele aggodalommal a jövő miatt. A remete megkínálta egy csésze teával. Töltött, töltött, de a csésze hamarosan túlcsordult. "Látod?" - kérdezte a remete. "Éppen így van tele a te elméd is aggodalmakkal. Hogyan tudnék bele tölteni bármi újat, amíg ki nem üríted a régit?" A fiatalember megértette. Elengedte a félelmeit, és elkezdett a jelenre figyelni. A napfényre, a madarak énekére, a tea illatára. És ahogy a jelen megtelt élettel, a jövő is egyre fényesebbnek tűnt. A jelen nem csupán a pillanatnyi örömök színtere, hanem a növekedésé is. Minden kihívás, minden nehézség egy lehetőség arra, hogy mélyebbre ássunk önmagunkban, hogy megtaláljuk a rejtett erőforrásainkat. Ne meneküljünk a jelen elől, hanem öleljük magunkhoz, mint egy drága kincset. Mert a jelen idő borvörös kelyhében ott rejtőzik az egész életünk.