A Jelen Idő Fehér Lótusza

Tegnap egy öregasszonyt láttam a piacon. Apró termetű volt, ráncos arccal és mély, szomorú szemekkel. Egyetlen szál hervadó napraforgót szorongatott a kezében. Megálltam előtte, és megkérdeztem, miért olyan szomorú. Azt felelte, hogy tegnap ünnepelte volna a hatvanadik házassági évfordulóját a férjével, de ő már nem lehet vele. Elment. Azt mondta, a jövőjüket tervezték, ahelyett, hogy a Jelenben éltek volna, és most már nincs mit tervezni.

Megrendített a története. Mennyi időt töltünk azzal, hogy a jövőt tervezzük, hogy aggódunk a múlt miatt, ahelyett, hogy élnénk a Jelenben? A Jelen pillanatban van az erőnk, a lehetőségünk a változásra, a szeretetre, a boldogságra. A Jelenben van a fehér lótusz, ami tisztán és gyönyörűen virágzik, ha engedjük. Engedjük el a múltat, engedjük el a jövőt, és fókuszáljunk arra, ami most van. Lélegezzünk mélyeket, érezzük a nap melegét az arcunkon, hallgassuk a madarak énekét, és legyünk hálásak minden egyes pillanatért, ami megadatott nekünk. A Jelen a mi ajándékunk. Ne pazaroljuk el.