A Kényszer Rubin Vörös Ketrec

A kényszer. Egy rubinvörös ketrec, mely látszólag biztonságot nyújt, mégis a szabadságunkat rabolja el. Emlékszem, egy idős kertészre, aki gyönyörű rózsákat nevelt. Minden egyes tövet aprólékosan gondozott, metszette, öntözte, védte a kártevőktől. A rózsák virágoztak is, gyönyörűek voltak, de sosem érték el azt a vad szépséget, amit a hegyoldalban szabadon növő társaik. A kertész a féltő gondoskodásával, a kényszeres tökéletességre törekvésével megfosztotta őket a teljes kibontakozás lehetőségétől. Vajon mi is nem így teszünk magunkkal néha? Vajon nem ragaszkodunk görcsösen bizonyos elképzelésekhez, szokásokhoz, kapcsolatokhoz, mert félünk a változástól, a bizonytalantól? És ezzel nem zárjuk-e magunkat egy szűk, vörös ketrecbe, ahol biztonságban vagyunk ugyan, de sosem tapasztalhatjuk meg a valódi, határtalan életet? Engedd el a kényszert, légy bátor rózsa, mely a hegyoldalban virágzik!