A Kényszer Zafír Kék Börtöne

A kényszer… egy zafírkék börtön, ragyogó és csillogó, mégis fogva tart. Azt hisszük, a kontroll megvéd minket a káosztól, a fájdalomtól, az ismeretlentől. Szabályokat alkotunk, rutinokat követünk, falakat emelünk magunk köré, szigorúan őrizve a bejáratot. Azt hisszük, biztonságban vagyunk odabent, a megszokás zafír fényében.

De a zafír, bár gyönyörű, hideg kő. Nem engedi be a napot, a szelet, a váratlanul jövő esőt. Elszigetel minket az élet lüktetésétől, a spontaneitás örömétől, a fejlődés lehetőségétől. A kényszer rabja sosem táncol az esőben, mert fél, hogy elázik, sosem enged a szívének, mert fél a következményektől.

Évekig éltem ebben a zafír börtönben. A horoszkópom szerint Vízöntő vagyok, a szabadság és a lázadás jegye. Mégis, a félelem erősebb volt. A félelem a bukástól, a csalódástól, a megfelelés elvárásától. Aztán egy nap, egy apró repedés jelent meg a zafíron. Egy apró kérdés: „Mi lenne, ha…?”.

Az a repedés nőtt, egyre nagyobb lett, míg végül az egész börtön megrepedezett. Nem volt egyszerű a kilépés. A zafír éles szilánkjai megsebezték a kezem, a lelkem. De a sebhelyek gyógyulnak, és emlékeztetnek arra, hogy a szabadságért meg kell küzdeni.

A nap, a szél, az eső – mind új, intenzív élmény. Néha félek, elveszettnek érzem magam a káoszban. De tudom, hogy a zafírkék börtön biztonsága valójában a halál biztonsága volt. Most élek. Most lélegzem. Most szabad vagyok. És ez az igazi ragyogás.