A Késleltetés Borostyán Csapdái

Volt egyszer egy idős kertész, aki híres volt türelméről. Soha nem sietett semmit el, mindent a maga idejében tett. Az emberek csodálták a kertjét, a virágok sokkal élénkebbek, a gyümölcsök sokkal édesebbek voltak, mint bárhol máshol. Egyszer egy fiatalember érkezett hozzá, tanácsot kérni. Türelmetlen volt, mindent azonnal akart. "Mester," - mondta - "hogyan tudsz ilyen nyugodt maradni? Én folyton sietek, mégis elmaradok." A kertész mosolygott, és egy borostyánkövet vett elő. "Látod ezt?" - kérdezte. "Ebbe a gyantába beleragadt egy légy. Meg akart szabadulni, küzdött, de csak még jobban belefulladt. Ha kivárom, hogy a gyanta megkeményedjen, a légy örökre foglya marad." Aztán a kertész egy apró magot vett elő. "Én nem kapkodom el a dolgokat. Mindennek megvan a maga ideje. Ha türelmetlen lennék, és erővel húznám ki a földből ezt a magot, mielőtt gyökeret eresztett volna, sosem lenne belőle fa. Néha a késleltetés az egyetlen út." A fiatalember elgondolkodott a szavakon. Rájött, hogy a sietséggel valójában csak akadályozza önmagát. Megtanulta, hogy néha a legbölcsebb dolog várni, a megfelelő pillanatra, és nem görcsösen akarni. Mert a késleltetés nem mindig tehetetlenség, hanem a bölcsesség csendes munkája. Az elengedés.