A Késztetés Obszidián Súlya

Éreztem. A bőröm alatt, a csontjaimban, a gondolataim szüneteiben. Egy súlyos, néma késztetés, mint egy fekete kő, melyet a zsebemben hordok. Tudtam, mit kell tennem, bár az elmém tiltakozott. Érvek, ellenérvek kavarogtak bennem, de a késztetés erősebb volt. Obszidián súlya húzta a mélybe, ahol az igazság lakozik, csupaszon, védtelenül. Nem volt racionális, nem volt logikus. Csak egy érzés. Egy tudás, mely túlmutatott a szavakon. Meg kellett tennem. Akkor is, ha féltem a következményektől. Akkor is, ha tudtam, hogy fájni fog. Mert néha a lélek útja nem a könnyebbik, hanem az egyetlen. És néha, a legnehezebb döntések hozzák el a legnagyobb szabadságot. A késztetés nem parancs. Inkább egy iránytű, mely a szívünk legmélyére mutat. Csak csendben kell hallgatnunk rá.