A Kételkedés Borostyán Szíve

A kételkedés néha olyan, mint egy gyönyörű, borostyánba zárt rovar. Megcsodáljuk a tökéletességét, a formáját, ahogy a fény áthatol rajta. De ahelyett, hogy elengednénk, hogy a rovar folytathassa útját, hogy a borostyán porrá váljon, inkább őrizzük, birtokoljuk. Mert a kételkedés biztonságos. Nem kell lépni, nem kell változni, nem kell kockáztatni. Elég csak nézni a tökéletesen megőrzött, ám élettelen formát.

Emlékszem, egy nap egy idős nő, aki a falunkban élt, azt mondta nekem: "A hit olyan, mint egy madár. Ha szorosan fogod, megfullad. Ha elengeded, elrepül. De ha a tenyeredben tartod, és hagyod, hogy maga döntsön, talán visszatér hozzád."

A kételkedés nem a bizonyosság ellentéte. A kételkedés a hit lehetősége. Ha nem kételkednénk, sosem lennénk képesek megkérdőjelezni a régi dogmákat, sosem lennénk képesek új utakat találni. Engedd el a borostyánt. Hagyd, hogy a szíved kérdéseket tegyen fel, és a válaszok maguktól érkeznek, ahogy a madár visszatér a tenyeredbe, ha úgy dönt. Ne félj a bizonytalanságtól, mert a bizonytalanság az élet maga.