A Kételkedés Ezüst Szövevénye

Vajon hány elveszett gondolat rejtőzik a kételkedés ezüstszövevényében? Egyik éjjel, ahogy a Hold a Skorpió jegyében járva átszőtte az álmom, egy apró, szürke madárka repült az ablakomhoz. Csőrében egy ezüstszálat hozott, olyan vékonyat, hogy alig láttam. "Ez a kételkedés fonalának egy darabja," csiripelte, "minden alkalommal erősödik, amikor nem hiszel magadban." Először dühös lettem, de aztán megláttam a szomorúságot a szemében. A madárka nem vádolt, csak emlékeztetett. Emlékeztetett arra, hogy minden apró kétely egy újabb csomót köt erre a szövevényre, elzárva a fényt. Tudtam, mit kell tennem. Elkezdtem kibogozni a fonalat, lassan, türelmesen. Minden egyes csomó egy elengedett félelem, egy legyőzött bizonytalanság volt. Ahogy a szövevény egyre vékonyabb lett, a madárka is egyre fényesebben ragyogott, míg végül arannyá változott és elrepült, a csőrében az utolsó, vékony szálat tartva. Azóta, ha a kételkedés árnyéka rám vetül, eszembe jut a madárka és az ezüstfonal. Emlékeztet rá, hogy a hit ereje képes eloszlatni a legsűrűbb szövevényt is.