A Kételkedés Gránát Vörös Viharai

Kételkedés. Gránátvörös viharok, melyek a szív óceánját korbácsolják. Nem az a fajta kételkedés, ami a tudás szomját oltja, hanem az, amelyik a saját fényünket kérdőjelezi meg. Mintha a lélek hajóját épp egy Skorpió-telihold ereje kapná el, a mélyről feltörő, feldolgozatlan árnyak kavarognának körülöttünk.

Egy idős mester a hegytetőn ülve elmélkedett. Tanítványa, aggodalmas tekintettel, mellé telepedett. "Mester, miért gyötör ennyi kétely? Mintha egy ördögi körben forognék, sosem találva a bizonyosság csendes kikötőjét." A mester ránézett, és egy egyszerű kavicsot vett a kezébe. "Nézd ezt a követ. Kételkedhetsz benne, hogy kő, de a keménysége, a súlya, a tapintása mind arról árulkodik. A kételkedésed nem változtatja meg a lényegét. Ugyanígy van ez veled is. Kételkedhetsz a képességeidben, az értékedben, de a fény, ami benned lakozik, attól még ott van. A viharok is elcsitulnak egyszer, a lényeg pedig megmarad. Engedd meg magadnak, hogy kételkedj, de ne engedd, hogy a kétely eluraljon." A tanítvány elgondolkodott a szavakon. Érezte, ahogy a gránátvörös viharok lassan elvonulnak, és a napfény újra átsüt a felhőkön. A bizonyosság nem egy külső megerősítés, hanem a belső fény megerősítése.