A Kételkedés Kalcedon Kövei

A kételkedés kövei néha olyan nehezek, hogy alig bírom cipelni őket. Ott vannak a zsebemben, a táskámban, a szívem mélyén. Mindegyik egy-egy kérdőjel, egy-egy "mi van, ha...?", ami fojtogat és elbizonytalanít. Néha azt hiszem, az egész életem egyetlen nagy kalcedon-bánya, ahol folyton csak bányászom ezeket a hideg, kemény köveket.

De aztán eszembe jut egy régi történet, amit egy öreg bölcs mesélt egyszer a tűz körül. Azt mondta, a kalcedon nem csak a kétely köve. A kalcedon a kommunikáció, a tisztánlátás köve is. Ahhoz, hogy valóban megértsük önmagunkat és a világot, néha szembe kell néznünk a kérdéseinkkel, még akkor is, ha azok fájdalmasak. A kételkedés nem az ellenségünk, hanem a tanítónk. Arra ösztönöz, hogy mélyebbre ássunk, hogy ne elégedjünk meg a felszínnel, hogy keressük az igazságot.

Ezért ma úgy döntök, nem dobom el a kalcedon köveimet. Inkább megpróbálom megvizsgálni őket. Megpróbálom megérteni, mit üzennek nekem. Talán, ha elég türelmes vagyok, a hideg kő egyszer felmelegszik a kezemben, és a kétely helyét a bizonyosság, a kérdőjelet pedig a válasz váltja fel. Talán épp a kételkedés vezet el a valódi hithez.